Száznál több cipőt használt el eddig a sportkarrierje alatt, és annyi kilométert futott, hogy azzal kétszer is megkerülhette volna a Földet. Csere Gáspár az elmúlt tíz év legeredményesebb magyar hosszútávfutója a gyakorlati tapasztalataival segítette a történelmi magyar futócipő, a RUNIQUE tervezését. A TFSE olimpikon versenyzője nagyon elégedett a magyar sportmárka belépőjével, de elárulta, hogy lesz feljebb is.
Kezdjük az alapokkal: milyen egy jó futócipő?
Egyszerre kell strapabírónak, stabilnak, erősnek, kellően rugalmasnak, dinamikusnak, gördülékenynek, kényelmesnek és könnyűnek lennie.
Akkor mindent (is) kell tudnia… Nem olyan ez, mint anno a mosóporoknál, hogy évente egy új, számunkra hangzatos kifejezéssel adták el az egyre „jobb és tudományosabb” módszerekkel kifejlesztett terméket?
Nem, mert itt hamar lebukik az a cipő, amelyről sokat állítanak, de keveset tud. A trendek is változnak, mert míg régen a minimalisztikus felépítésű cipőkre esküdtek, addig 5-6 évvel ezelőtt történt egy paradigmaváltás, most a vastag talpú cipők hódítanak.
Azt látjuk, hogy vastag, de amikor röpködnek a karbonok meg a TPU meg az EVA, laikus legyen a talpán, aki nem szédül bele.
Bár éveken keresztül részt vehettem a RUNIQUE és a DRK Running-kollekció fejlesztésében, tesztelésében, eszemben sincs azt állítani, hogy én vagyok a legnagyobb szakértő a témában.
Az viszont biztos, hogy gyakorlati tapasztalatom rengeteg van, hiszen a 25 év alatt száznál több cipő járt a lábamon, a kilométerekről nem is beszélve. Viszont nem árt tudni ezeknek a kifejezéseknek a jelentését, mert ahol feltűnnek (persze, nem csak futólag), ott kezdődik a minőség. Az EVA könnyű, rugalmas, hajlékony és ütésálló anyag, a TPU pedig biztosítja a kopásállóságot, szilárdságot, stabilitást és a csúszásmentes futást. A karbonbetétes talpszerkezet, a karbonszálas technológia a rugalmasságért és a dinamikáért felelős, így sokkal gyorsabban, gazdaságosabban tudunk futni.
Összegezve, fontos, hogy legyen a talp strukturált, többféle anyagból készüljön, a puha és a keményebb anyagok váltakozzanak. A merevítésre azért van szükség, hogy jól tartsa a lábat, és az intenzív futásnál is egyben maradjon a futómozgás. A puha és a rugalmasabb anyagok a talpszerkezeten belül azért elengedhetetlenek, hogy a cipő elnyelje a rázkódást, hiszen futás közben a talajfogás fázisa olyan becsapódással jár, amely során a súlyunk többszörösével felérő stresszhatás éri a teljes testünket – ezt kell jelentősen csillapítania.
Gondolom, fontos, hogy sok ilyen hókuszpókusz legyen a felsőrészben is.
Igen, itt is vannak „szakszavak”, mint a jól lélegző MESH-anyag, amely a megfelelő klímát biztosítja a cipőn belül, a TPU részletek pedig a tartósságot. De igazából az a lényeges, hogy testhezálló, kényelmes, erős anyagból készüljön. A talpszerkezet és a felsőrész határánál, ahol kapcsolódik, ott kellően merevített és stabilan összezáródó legyen, a cipőfűzők jól működjenek, meg a dizájn sem másodlagos.
Adja magát a kérdés: a felsoroltakhoz képest, milyen a világ első magyar futócipője?
A RUNIQUE mindent tud, amit egy nagybetűs futócipőnek tudnia kell, és ez azért fontos, mert mint mondtam, elég sok feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy sportcipőt biztonságos és jó futócipőnek nevezzünk. Nyilván nem az volt a cél, hogy a sportmárka rögtön a legmagasabb fokozaton indítson, hanem az, hogy egy olyan termékkel lépjen a piacra, amely minőségben és kvalitásban megfelel a jó futócipő kritériumainak, ráadásul megfizethető is legyen. Ebben bárki biztonsággal edzhet és versenyezhet, és nem mellesleg eszmei értéke is van, hiszen magyar! A sportban van annyi hazafiasság, hogy felemelő érzés legyen magyar márkát viselni edzés vagy versenyzés közben.
Tudom, titkokat nem árulhatsz el, de Gém Pétert ismerve, a legmagasabb fokozatot sem hagyja ki.
Jól sejted, sőt, annyit talán megoszthatok, hogy ez már nem csak terv vagy álom, mert épp tesztelem a peformance kategóriás futócipőt.
Ha már a Dorko alapítóját felemlegettem, hogy kerültetek kapcsolatba?
Péter három éve megkeresett, hogy segítsek egy futókollekció tervezésében, amit nagy megtiszteltetésnek vettem. Megkérdezte, hogy ki a szponzorom, nincs-e összeférhetetlenség?
Akkor pont nem támogatott senki, ráadásul elég sok kudarcon voltam túl a nagy márkákkal.
Teljesen elképedt, és azt mondta, a Dorkónak az a célja, hogy segítse a magyar sportolókat, mert a nagy sportszergyártók sorra vonulnak ki az országból, s azt nem nézheti tétlenül, hogy eredményes hazai versenyzőknek nincsenek szponzoraik. Nagyon megfogott az elhivatottsága,
a filozófia és a vízió, amit felvázolt.
A márka egyik hangzatos szlogenje, hogy „jó helyekre visz”. Ha a további pályafutásodat vesszük, téged hova?
Az utóbbi években volt egy kis változás a karrieremben, mert a munka és a család felelősségei miatt a főállású sportoló státuszt félprofira kellett váltanom. Tavaly nagy kudarcként éltem meg, hogy nem tudtam kvalifikálni a budapesti atlétikai vb-re, de rá kellett jönnöm, hogy túl szigorú voltam magamhoz, mert az élethelyzetem alapján nem lehetnek maximális elvárásaim. Nyáron 33 éves leszek, és vannak konkrét céljaim, fejlődni szeretnék, visszatérni a maratonhoz, de a lényeg, hogy már nem évtizedes távlatok vannak előttem. Tavaly kaptam egy naptárt a Dorkótól, s azon volt egy idézet, ami nagyon megfogott: „Nem az a boldog, aki sikeres, hanem az a sikeres, aki boldog”. Akkor jutott eszembe, hogy a fejlődésen túl számomra az lesz a cél,hogy ha eljön az ideje, megelégedett sportolóként tudjak visszavonulni.
